Fociláz, az új magyar betegség

Talán ott kezdeném, hogy Apukám nagy foci drukker volt. Ha a TV-ben ment valamilyen meccs, Ő ott ült és kb. olyan vehemenciával szurkolt, mintha legalábbis a lelátón ülne. Zengett a ház, ahogy szidta a bírót, vagy egyik-másik játékost és persze hatalmas üdvrivalgásokkal fogadta ha a csapata gólt rúgott. Nekem ebből mindössze annyi jött le, hogy ha foci van a TV-ben, jobb ha nem vagyok otthon. Nyilván ha nem nézem, akkor csak zavar a szurkolással járó hang hatás.

Aztán később, néha beültem mellé, és próbáltam értelmezni a látottakat és persze Aput zavarni a kérdéseimmel. Most ez miért les és az mit jelent… De igazából nem vonzott a dolog, csak jó volt kicsit belecsöppenni az Ö világába.

Jó pár év múlva, ahogyan elkezdtem önálló életem, párszor voltam meccsen barátokkal, és akkor engem is magával ragadott a játék, a hangulat és a foghíjas tudásom, amit Aputól szereztem értelmezhetőbbé tette a látottakat. Olyankor mindig eszembe jutottak az együtt töltött idők, ahogy a képernyőt bámultuk…

Összességében nem voltam sose nagy drukker, de mint sok más magyar embert, engem is a TV-hez szegezett a válogatottunk meccse. Az első Osztrákok elleni játékot egyrészt kíváncsiságból, másrészt Édesapám előtti tisztelgés miatt néztem meg. Sajnos Ö már ezt nem érhette meg, pedig biztos nagyon élvezte volna.

Szóval az első meccs… le a kalappal, tényleg szép volt és úgy izgultam végig, mint még soha egyetlen foci közvetítést sem, talán lélekben ott ült mellettem Apukám és Ö is velünk szurkolt.

A következő közvetítést (Izland ellen) már vártam, és a végig izgultam. Kicsit még irigyeltem is a kint lévő szurkolókat, mert valljuk be a lelátóról lényegesen izgalmasabb követni az eseményeket. Menet közben jöttem rá, hogy pont úgy szurkoltam végig a meccset és szidtam a bírót, aki 11-est ítélt, mint Apukám anno.

Olyannyira belejöttem, hogy ott ragadtam a következő közvetítésre is, amikor Portugália játszott Ausztria ellen. Nagyon jó meccs volt ez is, a sógorok becsülettel megdolgoztak azért a nulla-nullás győzelemért.  

Most pedig már nagyon várom, ma este hogy szerepel a válogatottunk Portugália ellen, nem lesz könnyű meccs, de szerintem helyt áll a csapat. Bármi is lesz az eredmény kemény mérkőzés lesz.

Az ország focilázban ég, és én is!

Nem hiába, csak az Apám lánya vagyok! 🙂

Update: Haza felé belefutottam egy balesetbe, ami miatt állt a forgalom. 20 méter 20 perc alatt… Éreztem, hogy már esélytelen kezdésre beesnem a TV elé. Rácsörögtem férjemre elkeseredve, hogy jaj nem érek haza, lemaradok a kezdésről. Felismerve a helyzet komolyságát, kedvesem telefonon olyan közvetítést nyomott le, hogy Knézy is megirigyelte volna. Szerencsére pont megérkeztem, mire a srácok rúgtak egy gólt, szerintem rám vártak. 🙂

Ismét remekelt a csapat, zseniális meccs volt! Magyarország-Portugália 3-3 Ez szerintem várakozáson felüli.

Hajrá Magyarország!

Iratkozz fel a heti hírlevélre a blogkövetésnél,    így nem maradsz le a legújabb bejegyzésekről.    Keress a Facebookon is az Otthon és Más oldalán!